A szárkapocscsont és a sípcsont az alsó lábszár két hosszú csontja. A szárkapocscsont, vagyis a vádlicsont, egy kis csont, amely a lábszár külső részén található. A sípcsont, vagyis a sípcsont a súlytartó csont, és az alsó lábszár belső részén található.
A szárkapocscsont és a sípcsont a térd- és bokaízületekben egyesül. A két csont segít stabilizálni és megtámasztani a boka és az alsó lábszár izmait.
A szárkapocscsont törését a szárkapocscsont törésének leírására használják. Egy erős ütés, például magasugrás utáni földetérés vagy a láb külső részét ért bármilyen ütés törést okozhat. Már a boka gurulása vagy rándulása is megterheli a szárkapocscsontot, ami töréshez vezethet.
A cikk tartalma:
A szárkapocscsont törésének típusai
Kezelés
Rehabilitáció és fizikoterápia
A szárkapocscsont törésének típusai
A szárkapocscsonttörések a csont bármely pontján előfordulhatnak, és súlyosságukban és típusukban is változhatnak. A szárkapocscsonttörések típusai a következők:
Lpl. csontok
A szárkapocscsont a két lábszárcsont közül a kisebb, és néha vádlicsontnak is nevezik.
A laterális malleolus törések akkor fordulnak elő, amikor a szárkapocscsont a bokánál törik.
A szárkapocscsont fejének törése a térdízületben a szárkapocscsont felső végén fordul elő.
Az avulziós törések akkor fordulnak elő, amikor egy ínhoz vagy szalaghoz rögzített kis csontdarabot lehúznak a csont fő részéről.
A stressztörések olyan helyzetet írnak le, amelyben a szárkapocscsont ismétlődő stressz, például futás vagy túrázás következtében sérül.
A szárkapocscsont törése a szárkapocscsont középső részén történik sérülés, például a területre mért közvetlen ütés után.
A szárkapocscsont törése számos különböző sérülés következménye lehet. Gyakran összefügg a bokával, de okozhatja kényelmetlen landolás, esés vagy a külső lábszárat vagy a bokát ért közvetlen ütés is.
A szárkapocscsont-törések gyakoriak a sportágakban, különösen azokban, amelyek futással, ugrással vagy gyors irányváltásokkal járnak, mint például a futball, a kosárlabda és a foci.
Tünetek
A fájdalom, a duzzanat és az érzékenység a törött szárkapocscsont leggyakoribb jelei és tünetei. Egyéb jelek és tünetek a következők:
Képtelenség a sérült lábra terhelést viselni
Vérzés és zúzódás a lábban
Látható deformitás
Zsibbadás és hidegség a lábban
Gyengéd tapintású
Diagnózis
Azoknak, akik lábsérülést szenvedtek és a tünetek bármelyikét tapasztalják, orvoshoz kell fordulniuk a diagnózis felállításához. A diagnózis során a következő lépések történnek:
Fizikális vizsgálat: Alapos vizsgálatot végeznek, és az orvos megvizsgálja az esetlegesen észrevehető elváltozásokat.
Röntgen: Ezeket a törés megtekintésére és annak megállapítására használják, hogy egy csont elmozdult-e.
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Ez a típusú vizsgálat részletesebb képet ad a belső csontokról és lágy szövetekről.
Csontvizsgálatokat, számítógépes tomográfiát (CT) és egyéb vizsgálatokat rendelhetnek el a pontosabb diagnózis felállításához és a szárkapocscsont törésének súlyosságának megítéléséhez.
Kezelés
törött szárkapocscsont
Az egyszerű és összetett szárkapocscsont-töréseket aszerint osztályozzák, hogy a bőr sérült-e, vagy a csont fedetlen.
A szárkapocscsonttörés kezelése változatos lehet, és nagymértékben függ a törés súlyosságától. A törést nyíltnak vagy zártnak osztályozzák.
Nyílt törés (összetett törés)
Nyílt törés esetén vagy a csont átszúrja a bőrt és látható, vagy egy mély seb a bőrön keresztül kiteszi a csontot.
A nyílt törések gyakran nagy energiájú trauma vagy közvetlen ütés, például esés vagy gépjármű-ütközés következményei. Ez a típusú törés közvetve is előfordulhat, például nagy energiájú csavaró jellegű sérülés esetén.
Az ilyen típusú törések okozásához szükséges erő azt jelenti, hogy a betegek gyakran további sérüléseket szenvednek. Egyes sérülések akár életveszélyesek is lehetnek.
Az Amerikai Ortopéd Sebészek Akadémiája szerint a test más részein 40-70 százalékos a kapcsolódó trauma aránya.
Az orvosok azonnal ellátják a nyílt szárkapocscsont-töréseket, és keresnek más sérüléseket is. Antibiotikumokat adnak be a fertőzés megelőzése érdekében. Szükség esetén tetanusz elleni oltást is adnak.
A sebet alaposan megtisztítják, megvizsgálják, stabilizálják, majd lefedik, hogy gyógyulhasson. A törés stabilizálásához nyílt repozícióra és belső rögzítésre lehet szükség lemezzel és csavarokkal. Ha a csontok nem egyesülnek, csontátültetésre lehet szükség a gyógyulás elősegítése érdekében.
Zárt törés (egyszerű törés)
Zárt törés esetén a csont eltörik, de a bőr ép marad.
A zárt törések kezelésének célja a csont visszahelyezése a helyére, a fájdalom csillapítása, a törés gyógyulására idő biztosítása, a szövődmények megelőzése és a normális funkció helyreállítása. A kezelés a láb felemelésével kezdődik. A jeget a fájdalom enyhítésére és a duzzanat csökkentésére használják.
Ha nincs szükség műtétre, mankókat használnak a mozgáshoz, és a gyógyulás idejére fűző, gipsz vagy járóbakancs viselése ajánlott. Miután a terület meggyógyult, a betegek gyógytornász segítségével nyújthatják és erősíthetik a meggyengült ízületeket.
Két fő típusú műtét létezik, ha a betegnek szüksége van rájuk:
A zárt repozíció során a csontot vissza kell állítani eredeti helyzetébe anélkül, hogy a törés helyén bemetszést kellene ejteni.
Nyílt repozíció és belső rögzítés a törött csontot eredeti helyzetébe igazítja olyan hardverek segítségével, mint a lemezek, csavarok és rudak.
A bokát gipszbe vagy törésvédőbe helyezik, amíg a gyógyulási folyamat be nem fejeződik.
Rehabilitáció és fizikoterápia
Miután hetekig gipszben vagy sínben voltak, a legtöbb ember azt tapasztalja, hogy a lába gyengébb, az ízületei pedig merevek. A legtöbb betegnek fizikai rehabilitációra van szüksége ahhoz, hogy a lába visszanyerje teljes erejét és rugalmasságát.
fizikoterápia
Bizonyos fizikoterápiára lehet szükség ahhoz, hogy a személy lába teljes erejét visszanyerje.
A gyógytornász minden egyes személyt egyénileg értékel a legjobb kezelési terv meghatározása érdekében. A terapeuta több mérést is végezhet az egyén állapotának felmérésére. A mérések a következők:
Mozgástartomány
Erő
Sebészeti hegszövet-vizsgálat
Hogyan jár és hogyan viseli a beteg a súlyát
Fájdalom
A fizikoterápia általában boka erősítéssel és mobilitási gyakorlatokkal kezdődik. Amint a beteg elég erős ahhoz, hogy a sérült területre súlyt helyezzen, gyakoriak a járás- és lépésgyakorlatok. Az egyensúly létfontosságú része a segítség nélküli járás képességének visszanyerésének. A billegetődeszka-gyakorlatok nagyszerű módjai az egyensúly fejlesztésének.
Sokan olyan gyakorlatokat kapnak, amelyeket otthon is elvégezhetnek, hogy tovább segítsék a gyógyulási folyamatot.
Hosszú távú felépülés
Az orvos által felügyelt megfelelő kezelés és rehabilitáció növeli az esélyét annak, hogy a személy visszanyeri teljes erejét és mozgásképességét. A jövőbeni szárkapocscsont-törések megelőzése érdekében a magas kockázatú sportokat űző személyeknek megfelelő védőfelszerelést kell viselniük.
Az emberek a következőképpen csökkenthetik a törés kockázatát:
Megfelelő lábbeli viselése
Kalciumban gazdag ételekben, például tejben, joghurtban és sajtban gazdag étrend követése a csontok erősségének növelése érdekében
Súlytartó gyakorlatok végzése a csontok erősítésére
Lehetséges szövődmények
A törött szárkapocscsont jellemzően további problémák nélkül gyógyul, de a következő szövődmények lehetségesek:
Degeneratív vagy traumás ízületi gyulladás
A boka rendellenes deformitása vagy maradandó fogyatékossága
Hosszú távú fájdalom
A bokaízület körüli idegek és erek maradandó károsodása
Rendellenes nyomásnövekedés a boka körüli izmokban
A végtag krónikus duzzanata
A szárkapocscsont törésének legtöbb esetben nincsenek súlyos szövődményei. Néhány héten vagy akár több hónapon belül a legtöbb beteg teljesen felépül, és folytathatja szokásos tevékenységeit.
Közzététel ideje: 2017. augusztus 31.